A hálózati csatlakozás szűk keresztmetszete: átfutási idők, díjak, kapacitás-átláthatóság

A Jedlik Ányos Magyar E-mobilitási Klaszter 2026. szeptember 15-i iparági vitaanyaga a villamosenergia-hálózati csatlakozást nevezi meg a töltőinfrastruktúra fejlesztésének legfőbb akadályaként: az eljárás a klaszter tapasztalata szerint 2–4, egyes esetekben 5 évet is igénybe vehet, a jogszabályban rögzített csatlakozási díj pedig becslésük szerint a tényleges kiépítési költség mintegy 15 százalékát fedezi. Sorozatunk második része ezt a problémakört, a klaszter javaslatait, valamint a hatályos csatlakozási jogi keretet tekinti át – és azt, hogy mindez miért ugyanaz a szűk keresztmetszet, amellyel a naperőmű- és tárolóprojektek is szembesülnek.

A probléma leírása a vitaanyag szerint

A klaszter kiemelt problémaként a lassú és rugalmatlan hálózati csatlakozási folyamatot jelöli meg. Álláspontja szerint a 2–4, akár 5 éves átfutási idő mellett a beruházásokat nem lehet tervezni és menedzselni: a töltőtelepítési döntés üzleti előfeltételei ennyi idő alatt érdemben megváltoznak.

A vitaanyag ennél élesebb problémaként írja le a határidőcsúszások következménynélküliségét. A klaszter tapasztalata szerint gyakori, hogy a hálózati csatlakozás akkor sem készül el a vállalt határidőre, ha a visszaigazolt műszaki-gazdasági tájékoztató (MGT) már rendelkezésre áll, és a töltőhálózat-üzemeltető a szükséges díjat évekkel korábban befizette. Ilyenkor – a dokumentum megfogalmazása szerint – a beruházó semmilyen jogi vagy pénzügyi következményt nem tud érvényesíteni, ami aláássa az üzleti tervet, és adott esetben uniós támogatás elvesztésével is járhat, mert a támogatási konstrukciók megvalósítási határidőhöz kötöttek.

A csatlakozási díj szerkezete

A vitaanyag becslése szerint a hálózati csatlakozási díj jogszabályban rögzített szintje az elosztói engedélyesek tényleges kiépítési költségének nagyjából 15 százalékát fedezi. A klaszter értelmezésében ez azt eredményezi, hogy az elosztói engedélyes számára a hálózatfejlesztés nem üzletileg racionális tevékenység, ezért csak a törvényi minimumszinten valósul meg beruházás – és ez az egyik fő oka a csatlakozási idők növekedésének.

1.ábra: A hálózati csatlakozási díj és a tényleges kiépítési költség viszonya a Jedlik Ányos Klaszter becslése szerint. Adatforrás: JÁK, Position Paper Discussion, 2026. szeptember 15. Ábra: Magyar Napelem Napkollektor Szövetség.

Fontos megjegyezni, hogy ez a 15 százalékos arány a klaszter saját becslése, nem hatósági adatközlés. A díjak jogi kereteit a villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény (VET) 27. §-a és az annak felhatalmazása alapján kiadott végrehajtási szabályok adják. A csatlakozási díjak alkalmazási szabályait 2025 nyara óta önálló jogszabály, a 13/2025. (VII. 31.) MEKH rendelet tartalmazza, amelynek kiadását a Hivatal indokolása szerint éppen a csatlakozási igények pontosabb megfogalmazhatósága, a hálózatfejlesztések hatékonyságának elősegítése és az általános csatlakozási feltételek áttekinthetőbbé tétele indokolta. A rendelet előírja azt is, hogy a hálózati engedélyes a befizetett csatlakozási díjakat igényenként, a megvalósított beruházásokhoz rendelve tartsa nyilván.

A hiányzó kapacitásinformáció

A vitaanyag harmadik megállapítása a tájékoztatás hiányára vonatkozik: a klaszter szerint az elosztói oldalról nem érkezik visszacsatolás a töltőhálózat-üzemeltető felé arról, mekkora az azonnal elérhető teljesítmény, amikor egy adott lokáción adott teljesítményre nyújt be csatlakozási igényt. Ennek hiányában a helyszínválasztás és a beruházás műszaki méretezése csak próbálkozásos úton történhet, ami tovább növeli az átfutási időt és a meghiúsult előkészítés költségét.

A hatályos jogi keret ehhez részben már ad fogódzót. A VET végrehajtásáról szóló 273/2007. (X. 19.) Korm. rendelet előírja, hogy az elosztó hálózati engedélyes a fejlesztési tervének elkészítése során az infrastrukturális fejlesztések mellett az elosztói rugalmassági szolgáltatások és a rugalmas csatlakozási szerződések igénybevételének lehetőségét is megvizsgálja. A klaszter által kért „rugalmas hálózati csatlakozás” tehát nem szabályozási újdonságot igényel, hanem a meglévő eszköz következetes és átlátható alkalmazását.

A klaszter javaslatai

A JÁK a hálózati kapacitás szűkösségének enyhítésére öt lépés megfontolását javasolja.

▪ Érdemi és rendszeres együttműködés kialakítása az elosztói engedélyesek (DSO) és a töltőhálózat-üzemeltetők (CPO) között.

▪ A rugalmas hálózati csatlakozás lehetőségeinek feltérképezése, vagyis annak vizsgálata, hogy korlátozott igénybevételi feltételek mellett hol adható ki kapacitás hálózatbővítés nélkül.

▪ A rendelkezésre álló hálózati kapacitások átláthatóbbá tétele, hogy a beruházó a helyszínválasztás előtt megalapozott információhoz jusson.

▪ Az akkumulátoros energiatárolók telepítéséhez kapcsolódó támogatási lehetőségek vizsgálata, elsősorban azért, mert a töltőállomás melletti tároló csökkenti a csúcsteljesítmény-igényt, és így kisebb csatlakozási kapacitás mellett is lehetővé teszi a nagy teljesítményű töltést.

▪ A magánszektor bevonásának megvizsgálása a közcélú hálózati elemek kiépítésébe.

Forrás: mnnsz.hu

Ugyanaz a szűk keresztmetszet a termelői oldalon

A vitaanyagban leírt jelenségek nagy része a naperőmű- és tárolóprojektek fejlesztőinek is ismerős. A Magyar Napelem Napkollektor Szövetség 2026 májusi szakmai ajánláscsomagja a „nulla kapacitás” jelzések mögötti módszertan átláthatatlanságát, az elosztói hálózatfejlesztési források felhasználásának ellenőrizhetőségét és a csatlakozási eljárások kiszámíthatatlanságát nevezte meg fő akadályként, és éves, dokumentált módszertanon alapuló, tervezhető kapacitás-közzétételi eljárásokat javasolt, a kiadható kapacitás meghatározását pedig a rendszerirányítótól és az elosztóktól független szervezetre bízná.

A két megközelítés lényeges ponton egészíti ki egymást. A klaszter a fogyasztói oldalról, a töltőállomás mint nagy csúcsteljesítményű, de alacsony kihasználtságú vételezési pont felől közelít; a Szövetség a termelői és tárolói oldalról. A rendszerszintű következtetés mindkét irányból azonos: a hálózati kapacitás allokációjának átláthatósága, a határidők számonkérhetősége és a tárolás mint kapacitáskiváltó eszköz elismerése nélkül sem a töltőhálózat, sem a megújuló termelés nem tud a tervezett ütemben bővülni.

Az energiatárolás szerepe ebben külön hangsúlyt érdemel. A VET 3. § 70a. pontja önálló fogalomként kezeli a villamosenergia-tárolót, 70c. pontja pedig az elektromos meghajtású gépjármű villamosenergia-tárolóját. A töltőállomás melletti helyhez kötött tároló ezért nem szabályozási vákuumban működő eszköz, hanem nevesített rendszerelem, amelynek csatlakozási és elszámolási kezelése a meglévő fogalmi keretben rendezhető.

2026. október 14. - szerda

A teljes cikk elérhető: mnnsz.hu