A kétarcú büszkeség és a novemberi napsütés

Ahogyan az magyar kormányzati szokásként az elmúlt, bő másfél évtizedben kialakult, az adatok mögöttük lévő összefüggések – a “nagy kép” magyarázata gyakran elmarad, és helyette jó, ha a kimazsolázott zanza marad, melyből viszont mindenkinek a tudtára adják a nyilatkozók, hogy megint – igen, ebben is, lám: – milyen jók is vagyunk valójában. Pedig jobban járna mindenki, ha a teljes képpel lennénk tisztában….

Néhány hete volt egy nyíltszíni vitám Ürge-Vorsatz Diána klímatudóssal, akit amúgy nagyon kedvelek, és akire, amit mond, hivatkozik, ír: odafigyelek. A vitaindítót ő adta azzal, hogy kiragadott egy adatot egy tanulmányból, és azt önmagában értelmezte. Azt, hogy ‘Magyarország alig egy fél évtized alatt világelsővé tornászta fel magát a napenergia termelésben’ – és ezt az energiás, fenntartható fejlődéses témákban igen aktív think tank (EMBER) egyik ábrájával is megtámogatta. Ez volt az:

A világelsőséges büszkeséghez hozzászólva megjegyeztem, h ezt a 25 százalékos ‘világbajnok’ arányt, amit az ország nettó áramtermelésében a napelemes rendszerek elértek, azért érdemes volna a helyén kezelni. Mert nem (csak) a napelemekről szól ez a mi esetünkben, hanem arról (is), hogy az utóbbi 20+ évben nem épült Magyarországon új, más (üzemanyaggal működtetett) erőmű, csak a nap (meg a szél – 329 MW, de utóbbi csak 2010-ig). Mindeközben viszont magasan áll az ország áramimport aránya, az a 8 GW pv pedig, amivel a világranglista lista élén vagyunk, abszolút értékben elég kevéske a világban. Nem arattam vele osztatlan sikert…

Persze, Dianának igaza van a maga értelmezési dimenziójában, mert hát tényleg jó, hogy végre van olyan lista is, amire büszkén lehet nézni…. Talán jobban mutatott volna ez az ábra, ez is ugyanabból a tanulmányból való.

De talán mégsem, mivel ez is elfedi a helyezés mögötti józan, összefüggéseivel együtt értelmezés lehetőségét. Mert például az is idetartozik, amit ugyanez az NGO szeptemberben publikált, s mely elemzés azzal kezdődik, hogy az idei év első felében a világban 380 GW plusz napelemes termelőerőt kapcsoltak hálózatra – ez esetben is, ehhez is mérnünk kellene magunkat. És az is e big picture része, hogy egy októberben megjelent másik EMBER tanulmányban pedig az olvasható, hogy 2025-ben eddig a napenergia önmagában a villamos energia termelés növekedésének 83 százalékát fedezte, és sok ország új rekordokat ért el.

Erre az egész felvezetőre az idehaza világhírűség problémájának bemutatása mellett az utolsó tagmondat miatt is szükség volt. Sok ország új rekordokat ért el… – sok? A legtöbb, ahol a napelemes rendszerekbe töltik be a legtöbb beruházási pénzt…. Ez nyilvánvaló a termelési oldalon, hiszen a nagyobb napelemes termelőkapacitás többet is termel, és ha a pv rendszerek teljesítménye a mixben a leggyorsabban és a legnagyobb mértékben nő (a többi áramtermelő mellett), akkor az is könnyen kijöhet, hogy akár termelt árammennyiségre adott százalékos arányokban is átíródnak az eddigi viszonyok. Haladás ez persze, ez kétség kívül áll! De ezt a haladást is érdemes volna a helyén kezelni. Azt a friss büszkeséget is, amivel az Opus Titász nyíregyházi alállomásának átadásakor Lantos Csaba egy kormánylapnak nyilatkozott. Az energetikai miniszter előhúzta a 25 százalékos világbajnok mutatót, és azt is, hogy negyedik éve már, hogy évi több mint 1 GW pv-termelőerővel nőni tud a hazai napelemes rendszer.

[Még egyszer: félreértés ne legyen: igen, valóban jól hangzik mindez! De ezzel együtt az MNNSZ fogcsikorgatásának is hallatszania kellene (KÁT befagyasztás, Robin Hood adó, túlszabályozások, abszurd tiltások stb.) , s csak az idén kihagyott, elszalasztott lehetőségekről sok beruházó vagy csőd közelébe kerülő cégnél nálam sokkal többet tudnának mondani. A miniszternek, ha büszke akarna lenni, az egészre kellene tudnia annak lennie. De a nagy kép sajnos egyáltalán nem olyan “napfényes…]

Lantos Csaba arról is beszélt a 18 milliárd forintos, kormányzati támogatással épített DSO alállomás szalagvágását követően, hogy az egy évtizede 30 százalék körül billegő, majd a napelemes rendszerek felfutásának köszönhetően egyre inkább a 25 százalékos határig leereszkedő magyarországi importarány az év első kilenc hónapjában 18,2 százalékig esett, és hogy idén már 14 napon is nettó áramexportőröknek nevezhettük magunkat. Az információkat rendező elv, és ezzel a probléma is ismétlődik: ezeket az értékeket önmagukban magyarázva félrevezető lehet a helyzetértékelés.

Az Energy-Charts adatai szerint 2025-ben az első három negyedévi mérlegünk az import : export mennyiséget illetően 13 (TWh) : 6,9 (TWh). 2024-ben ez 13,4 : 5,4 (TWh) volt, egy évvel korábban 8,6 : 0,8 (TWh), 2022-ben pedig 12,7 : 4,2 (TWh). Ezekből az adatokból az látszik, hogy az import oldalon a hivatkozott mérlegjavulás nemigen jön ki – az export oldalon viszont, mely szinte kizárólag a napelemes rendszerek mennyiségi növekedésével vannak összefüggésben, húzza az egész egyenleget. De utóbbiak mást is jeleznek. Az import éves szinten nézve ugyanis a reggeli és naplemente utáni időszakra koncentrálódik, az export pedig a 10-14 óra közti időszakra fókuszáltan lépi át – jellemzően dél felé – a magyar országhatárt. Előbbi esetében a piaci árak jócskán, akár többszörösen is meghaladják a napi átlagárat is, utóbbi viszont akár negatív árig is beszakad. Így pedig a javuló export-import szaldó valójában csak azt bizonyítja, hogy a napelemes rendszerek termelte árammennyiséggel egyelőre nem jól sáfárkodik az ország.

A napokban itt, az MNNSZ oldalán jelent meg egy írásom a BESS-ek világmegváltó hódításáról – és arról, hogy ez ügyben máris fáziskésésben vagyunk… Az importarányunk 18,2 százalékos mutatója az év hátralévő részében romlani fog, hiszen a napelemes áramtermelésnek kevésbé kedvező hónapokba léptünk. Habár a mai, nem ködös, kevés felhővel beköszöntő, szép őszi napon, déltájt a magyarországi villamos energia rendszerben az Entso-e hivatalos adatai szerint a napelemek 9.45 és 13.000 óra között 3000 MW-ot meghaladó teljesítménnyel termeltek, messze felülmúlva a paksi produkciót (1685 MW). Az ország délben 2 GW körüli teljesítményszinten exportált. Ez a teljes kép, amit minél több embernek látnia és értenie kellene.

- Szabó M. István, energetikai szakújságíró

Forrás: mnnsz.hu